A Ferrari szívével dobogó Fiat Dino: Egy elfeledett Le Mans-i hős története
Ha létezik olyan autó, amely egyszerre hordozza magában a Le Mans, a Ferrari és a Fiat történelmi örökségét, akkor ez a különleges olasz ritkaság az abszolút befutó. Bár a Fiat Dinót eredetileg a versenyzés hívta életre, az utcai modellek ritkán láttak versenypályát vagy rali-etapokat. Kivételt képez ez alól az az egyetlen magányos példány, amely 1968-ban felsorakozott a 24 órás Le Mans-i verseny rajtácsára.
A kényszer szülte együttműködés: Maranello és Torino szövetsége
A Dino megszületése nem egy szokványos piaci modellfejlesztés eredménye volt, hanem egy kőkemény versenystratégiáé. A Ferrari számára elengedhetetlen volt egy közúti modell sorozatgyártása ahhoz, hogy homologizáltatni tudja 1987 köbcentis V6-os erőforrását az 1967-es Formula–2-es szezonra.
Mivel Maranello kapacitása véges volt, a Ferrari a torinói óriáshoz, a Fiathoz fordult segítségért. Meggyőzték a Fiatot, hogy építsen egy sportautót a Ferrari motorja köré, ezzel teljesítve az FIA előírásait. A megjelenés terén nem bízták a véletlenre a sikert:
A nyitott tetős Spider vonalait a Pininfarina stúdió alkotta meg.
A fastback Coupe formavilágáért a Bertone színeiben dolgozó Giorgetto Giugiaro felelt.

Technikai adatok és mérnöki bravúr
A géptető alatt a Ferrari kétliteres V6-os motorja kapott helyet, amely az alábbi technikai paraméterekkel rendelkezett:
Hajtáslánc: Első motor, hátsókerék-hajtás.
Váltómű: Ötfokozatú manuális sebességváltó.
Differenciálmű: Részlegesen önzáró (Limited-slip differential).
Felfüggesztés: Elöl független kettős keresztlengőkaros, hátul merev tengelyes kialakítás.
A Fiat messze túlteljesítette a homologizációhoz szükséges 500 darabos kvótát: 1966 és 1969 között összesen 4833 példány készült a kétliteres Ferrari motorral. A későbbi modellek lökettérfogatát 2,4 literre növelték, amivel a teljesítmény 160 lóerőről 180-ra ugrott.

A 1968-as Le Mans-i kaland: Dávid a Góliátok ellen
Bár az autó karakteréhez a GT kategória állt volna közelebb, a Fiat Dino üzemanyagtartályának mérete miatt végül a 2,0 literes Sport Prototípusok között kellett bizonyítania. Olyan ikonikus versenygépekkel került egy mezőnybe, mint a Porsche 910 és az Alfa Romeo T33/2. Tény, hogy nem egy Ford Hypercar.
A verseny embert próbálónak bizonyult:
A Fiat összesen 253 kört teljesített.
A két pilóta összesen 3407,65 kilométert (2116,55 mérföld) tett meg.
A kockás zászló pillanatában a 16., egyben utolsó helyen haladtak át a célvonalon.
Sajnos a dicsőség nem volt felhőtlen. A versenybírók úgy ítélték meg, hogy a páros nem tett meg elegendő távolságot a kvalifikációhoz, így a történelemkönyvekbe végül DNF (nem ért célba) bejegyzéssel került be ez a hősies kísérlet.
Befektetési lehetőség: Irány az árverés!
Ez az egyedülálló, történelmi jelentőségű Dino most új gazdát keres. Az autó a Broad Arrow Global Icons Europe Online Auction eseményén kerül kalapács alá január 30-án.
A szakértők becslései alapján az autó ára az alábbi sávban várható:
Euróban: €200,000 – €240,000
Dollárban: $234,500 – $281,400
Ez az összeg nem csupán egy autót, hanem az olasz motorsport-történelem egy megismételhetetlen szeletét takarja.
